Mi történik az embereimmel? 1.

Egy csendes szobában ülök, egyedül. A CSENDES és EGYEDÜL szavaknak jár a nagybetű, mert hat hete nem tapasztaltam ilyen együttállást. Otthonról dolgozom, mint oly sokan a szerencsésebb cégekben, ám fokozódó feszültséget érzek. Vajon mi magyarázza, és mi gyógyítja ezt?

A koronavírus helyzetről vezetőknek 1.

A szellemi munka pár nap alatt berobbant a lakásokba. A konyha sarkából és egyéb zugokból irodákat csinált, az erős internet kapcsolatot olyan fontossá tette, mint az ivóvizet, és végre előléptette munkaruhává a pamutpólót. Gyorsan megszületett az új rutin, csak a remélt megnyugvásra várunk hiába. Valami szokatlan történik szinte mindenkivel.

1.  Biztonság

Amikor a napi hírek csúcspontját a halálozási statisztikák és a borús gazdasági víziók jelentik, létünk alappillére, a biztonság, inog.  Nem láttunk még olyat, ami globális karanténba vonulást követel és az elmúlt száz év legnagyobb gazdasági krízisével fenyeget. Érdemes ezt észben tartani, amikor az önmagunkkal vagy csapatunkkal szembeni elvárásaink nem teljesülnek.

Magánéleti terhek, nyomasztó hitelek, elakadt vállalkozások magyarázzák az embereink hangulatát vagy megcsappant munkakedvét. Vagy csupán az, hogy olyasmivel találkoznak, amivel még soha, és nem tudják, hogyan viselkedjenek. A tartósan szorongó ember nem kreatív, nem is kimondottan fókuszált, mert nem képes az lenni. Pánikban ritkán, kevesen állnak elő innovatív ötletekkel.

2. Kapcsolódás

A távolságtartással alapvető emberi szükségletünk, a kapcsolódás korlátozására bólintunk. De vajon fel lehet -e mérni, milyen következményekkel jár, ha az egyedül élők hónapokig csak az ételfutárral találkoznak?

A klienseim ma már üvölteni tudnának a magánytól. Van, aki kirohanna az utcára, csak ölelje már meg egy ember. Más a hörcsöggel beszélget, mert a csend elviselhetetlen. Az elkötelezett karrierépítő hetek óta a magánéleti kudarcain töpreng. Problémáikat szégyellik, és ha lehet, titkolják.

Honnan merítsen erőt a vezető, ha magányos? És mihez kezdjen az, akinek a csapatában sokan most remeteként élnek?

3. Szabadság 

Kisgyerekként mindannyian megéltük a dackorszakot. Kitaláltuk, mit akarunk, és ha a környezet nem támogatott minket, megismertük a dühöt, mert a szabadság korlátozásával az bizony együtt jár. Sok fegyelmezett felnőtt tanulja újra ezt az értékes összefüggést!

Ha mostanában megmagyarázhatatlan frusztrációt érzünk, a stresszes időszakokra jellemző szokásaink vagy testi tüneteink visszatértek, vagy ha már ötödször csattantunk fel váratlanul, amiért túl lassú a net, elképzelhető, hogy csupán egy bajunk van. Nem az történik, amit szeretnénk, ráadásul korlátozott a fizikai szabadságunk. Ez épp elég ok, hogy feszültek, pontosabban dühösek legyünk! Dübörgő vagy nagy erővel fékezett indulatokkal embereket vezetni vagy örömteli csapatmunkát végezni pedig komoly kihívás.

Lássuk mi segíthet! 

Nehéz biztonságot sugározni, ha bennünk nyoma sincs. Vezetőként a saját nyugalmunk a legnagyobb segítség a csapatunk irányításában. Ha el is kell fogadnunk a koronavírus helyzet bizonytalanságát, a biztonságérzetünket javíthatjuk olyan eszközökkel, amikre hatni tudunk! Limitálhatjuk az időt, amit a nyomasztó hírek feldolgozásával töltünk. Odafigyelhetünk a pihenésre és az örömteli testmozgásra. Megnyugtató terveket szőhetünk a COVID-19 utáni időszakra. Az a fontos, hogy keressük meg azt, ami elérhető és segít, és tegyünk érte.Ha pedig ez megtörtént, csakis ekkor, gondolkozzunk a csapatunk támogatásán. Meglehet rájövünk, hogy a napindító krízismeeting nem hasznos. Vagy felfedezzük, hogy minden emberünknek más kell a nyugalomhoz. Esetleg kiderül, hogy egy őszinte “Hogy vagy? Tehetek érted valamit?” a legjobb vezetői eszközünk.

A magány természetes, de nehéz érzés. Ha szenvedünk az izolációtól, némi kíváncsisággal átfordíthatjuk az állapotot. Megfigyelhetjük milyen társaságra vagy programokra vágyunk, és megkereshetjük az online alternatíváikat. Tanulhatunk valami újat, csak a felfedezés kedvéért, vagy mert a tudás később is hasznos lesz. És kérhetünk segítséget, hogy megtapasztaljuk, hogyan hat ránk a profi vagy baráti támogatás.Vezetőként számtalan eszközünk van a csapatunk kapcsolódás szükségletének táplálására. A munkával szorosan összefüggő egyeztetéseken túl érdemes teret adni a csevegésnek! Van olyan vezető, aki közös fórumot indított a legjobb tv-sorozatokról, mások online kávézást szerveznek rendszeresen, néhányan következetesen felhívják az embereiket csak azért, hogy beszélgessenek egy kicsit.

A szabadság belső élmény, így az is csak ránk jellemző, egyéni vonás, hogy mitől leszünk igazán dühösek. Ha megvizsgáljuk, mi minden bosszantja a csapattagokat most, találhatunk a listában olyat, amin könnyű változtatni. Rövidítsünk egy megbeszélést, amit mindenki un? Soha többé ne üljünk kényelmetlen széken home office-ban? Vagy csak mondjuk el a többieknek, mivel hátráltatnak minket, amikor egy fontos feladatot gyorsan be kell fejeznünk? A megoldásaink egyediek lesznek, de ha megleljük a dühünk forrását és valóban teszünk a szabadságunkért valamit, a feszültség rögvest enyhül.

Nagyobb biztonságérzettel, erősebb kapcsolódásban, és szabadabban mindannyiunk esélye megnő, hogy a koronavírus helyzetben, vagy bármilyen nagy változásban jó döntéseket hozzuk.  Nincs más dolgunk, csak ki kell találnunk, hogyan tudunk most hatni a jólét három fontos tényezőjére.

Aigner-Barta Móni, kutatási vezető

Azon dolgozunk, hogy az Organoco mindset bőséges anyagából merítve érdekes, hasznos gondolatokkal segítsük a hétköznapjaitokat. Ha szeretnél még olvasni tőlünk, kövess minket Facebookon és LinkedIn-en, és regisztrálj a havi hírlevélre.